A Pizzamánia arca nem hivatásos szakácsként, hanem egy osztrák családi vállalkozás alkalmazottjaként, tiszta szenvedélyből vágott bele az otthoni sütés népszerűsítésébe. Tartalmaiban kerüli a kényszeres marketinget és az „izzadságszagú” megoldásokat, így a tudást a maga természetes, sallangmentes módján adja át követőinek. Küldetése a tudatos pizzafejlesztés: célja a gyors kelesztés tévhiteinek eloszlatása és az otthonsütés varázsának megismertetése, mindezt egyfajta irigylésre méltó, olaszos lazán kezelve.
A küldetés: Miért döntöttél úgy, hogy a saját üzleted mellett egy ekkora szakmai közösséget (Pizzamánia csoport) építesz? Nem érzed ellentmondásnak, hogy megtanítod az embereket otthon profi pizzát sütni, miközben te ebből élsz?
A küldetés: Valójában nem ebből élek; alkalmazottként dolgozom egy osztrák családi vállalkozásnál, a kettő teljesen külön szakma. A pizza nekem szenvedély, hobbi. A tartalmaim is a saját kedvem szerint készülnek, számomra így a legkönnyebb átadni a tudást. Nem szeretnék izzadságszagú videókat gyártani, ez már az elejétől fogva cél volt. Csak lazán! 🙂
A „Szent Grál” – A tészta: Ha csak egyetlen technikai részletet változtathatnál meg a magyar hobbipizzások szokásaiban (legyen az hidratáció, lisztválasztás vagy kelesztési idő), mi lenne az, ami a legtöbbet javítana a végeredményen?
A „Szent Grál” – A tészta: Egyértelműen a kelesztési idő. Sajnos még tartja magát az a tévhit, hogy ha gyorsan megkel a tészta, akkor már süthetjük is. Ez általában a „fél kiló liszthez egy egész kocka élesztő” típusú receptekkel párosul. Valóban megkel a tészta 1-2 óra alatt, de nem érik meg! Ez egy merénylet a szervezetünk ellen, ráadásul nem is finom. Meg kell találni az adott liszthez a megfelelő érlelést és élesztőmennyiséget. Mi általában 0,2–3 gramm élesztőt javasolunk egy kiló liszthez. Nem elírás! Ennyi. Természetesen ezt hosszan lehetne még taglalni…
Alapanyag-diktatúra: Sokan mondják, hogy a jó pizza Olaszországban kezdődik. Te meddig mész el az alapanyagokért: mindenáron San Marzano paradicsom és olasz liszt kell, vagy van olyan magyar termék, ami felveszi a versenyt?
Alapanyag-diktatúra: Szerencsére már itthon is vannak nagyon jó lisztek és remek magyar szakemberek. Ettől függetlenül hobbiként szerintem érdemes sokfélét kipróbálni. Ez a kérdés egyébként mindig hatalmas vitákat szül a szakmai csoportokban. A pizza mégiscsak olasz, az alapanyagaik pedig csúcsminőségűek, de aki nem tanulja meg az alapokat, a legjobb lisztből sem fog jót sütni – és ez fordítva is igaz. Én örömmel használok magyar és olasz termékeket egyaránt.
A „Wiluth-standard”: Mi az a három hiba a konyhában vagy a szállításnál, ami után nálad azonnal elszakad a cérna, és azt mondod: „Ez a pizza nem mehet ki a vendégnek”?
A „Wiluth-standard”: Nálam az első kritikus pont a sütés: az égett vagy éppen a sületlen tészta. Itt nem a peremen (cornicione) megjelenő fekete pöttyökre gondolok, mert azokat kifejezetten szeretem, sőt törekszem is rájuk, bár elfogadom, ha valakinek nem tetszik. A második az éretlen tészta – itt visszakanyarodnék a gyors kelesztésű, 1-2 órás tésztákhoz. Sajnos sok helyen adnak még ilyen „pizzát” itthon. Ez bűn! A tésztát a sütéshez kell időzíteni, amihez persze gyakorlat kell. A harmadik pedig a feltétezés: a kevesebb néha több. Ha a pizza túl van pakolva, elázik a tészta és sületlen maradhat a feltét. Ezt nekünk, magyaroknak még tanulnunk kell – tisztelet a kivételnek.
Technológia vs. Tradíció: Ma már brutális elektromos kiskemencék léteznek (Ooni, Gozney stb.). Szerinted ezek tényleg megadják azt az élményt, amit egy fatüzelésű kemence, vagy a tűz füstje nélkül a pizza csak „félkarú óriás”?
Technológia vs. Tradíció: A legszebb pizzákat nyílt lángon, nagy kemencében lehet sütni. A láng máshogy egyensúlyozza ki a tésztát, mint egy elektromos fűtőszál. A tűz füstje egyébként nem ad plusz ízt a pizzához, mert az olyan gyorsan és magas hőfokon készül, hogy nincs ideje átvenni. Ettől függetlenül otthoni elektromos vagy gázos kemencében is szuper eredményt lehet elérni. Megvan benne az élmény és az otthonsütés varázsa.
A megosztó kérdés: Ananász, kukorica, ketchup. Gasztronómiai bűncselekménynek tartod ezeket a pizzán, vagy vallod a „vendégnek mindig igaza van” elvét, még ha fáj is nézni?
A megosztó kérdés: Ebben teljesen nyitott vagyok! Ananász vagy kukorica? Miért ne, ha igényesen van elkészítve! Ketchup? Ki tudja, lehet, hogy van olyan formája, ami működik. Nálunk a csoportban nincs „pizza-rendőrség”.
A közösség ereje: A csoportodban kőkemény viták vannak. Mi volt eddig a legnagyobb szakmai tanulság, amit te magad is a csoporttagoktól vagy egy-egy otthoni kísérletezőtől tanultál?
A közösség ereje: A legnagyobb tanulság számomra az, hogy amíg valamit nem próbáltam ki magam, addig nem szabad véleményt mondanom róla. Legyen szó bármilyen lisztről, feltétről vagy technikáról.
A TikTok és az őszinteség: A stílusod nyers és szókimondó. Ez egy tudatos marketingstratégia a Pizzamánia népszerűsítésére, vagy egyszerűen csak nem bírod ki, hogy ne mondd ki az igazat, még ha az néha fájdalmas is?
A TikTok és az őszinteség: Muszáj hitelesnek lenni. Ezt csak őszinteséggel lehet elérni, mert az emberek nem hülyék. Nyilván így lassabban épül a csatorna, de nem bánom, továbbra is ezt az utat fogom járni.
Ár-érték arány: Hogyan lehet ma Magyarországon egyensúlyozni a prémium minőségű feltétek és a fizetőképes kereslet között? Hol van az a lélektani határ egy pizzánál, amit már te is soknak érzel?
Ár-érték arány: Ez egy összetett kérdés. Szerintem ki kell választani egy célréteget, és ahhoz kell igazítani a nívót; nem lehet mindenkinek megfelelni. Szerencsére egyre többen keresik a minőséget. A lélektani határ? Ha egy pizza különleges és valódi élményt ad, akkor nem az ár marad meg az emberben, hanem az az érzés, amit kapott.
A jövő: Mi a „Mánia” következő lépcsőfoka? Országos franchise, egy saját akadémia a hobbipizzásoknak, vagy megmaradsz a közvetlen, családias, de megalkuvást nem tűrő minőség mellett?
A jövő: Hamarosan indul a Pizzamánia webshop, ahol minőségi termékeket kínálunk majd reális áron az otthoni pizzásoknak. De ahogy az elején is mondtam: nem vagyok ráfeszülve. Megyek tovább lazán, ahogy a kedvem tartja. Őszintén nem tudom, mi a következő lépés, de egy biztos: maradok ugyanaz az otthoni pizza-őrült, aki eddig is voltam!
Köszönöm szépen a beszélgetést és ezt az őszinte betekintést a Pizzamánia világába! Ritka az ilyen fajta hitelesség és szenvedély, ahol a profizmus nem görcsösséggel, hanem szabadsággal párosul. További sok sikert és rengeteg buborékos cornicionét kívánok neked mind a munkádban, mind pedig az otthoni sütésben – mi pedig kíváncsian várjuk a webshop indulását!
További tartalmakért látogass el Völgyesi Wiluth Zsolt tiktok oldalára
További információk a Pizzamánia facebook csoportban
Itt érheted el a Pizzamánia webshopja